Mindannyian tudtuk, hogy az összeomlás elkerülhetetlen

„Az 1989-es rendszerváltás után, amikor egyre többen hoztak be Nyugat-Európából használt dízeles autókat, akkor a leleményesebbek úgy gondolták, egyszerűbb, ha az üzemanyagként használt gázolaj helyett háztartási tüzelőolajjal, úgynevezett HTO-val üzemeltetik a járműveiket.

A HTO és a gázolaj ugyanazt tudta, de előbbin kevesebb volt az adó, így olcsóbban lehetett megvásárolni. A dízelnél olcsóbb HTO különösen akkor jött jól, amikor 1990 nyarán Irak lerohanta az olajban gazdag Kuvaitot és ennek nyomán megugrott az olaj ára. Ezt a magyarországi benzinkutakon is érezni lehetett, ezért még többen álltak rá arra, hogy a gázolaj helyett HTO-val tankoltak. Tehát azt használták üzemanyagként, ami azért volt, hogy fűtsenek vele.

Az állami kézben lévő olajmonopólium tudott az okosságról: ugyanis amíg a dízelolaj-fogyasztás csökkent, addig a háztartási tüzelőolaj nyáron is olyan mértékben fogyott, mint télen. A rendszerváltás gazdasági hatásai, a növekvő munkanélküliség és az egyre nagyobb infláció sokként érte a magyar emberek egy jelentős részét. Ez is szerepet játszott abban, hogy a politikai vezetés szemet hunyt a jelenség felett.

Ám amikor már tényleg úgy tűnt, hogy eldurvul a helyzet, és az emberek inkább fűtőolajjal, mintsem gázolajjal autóznak, elrendelték a fűtésre használt olaj színezését.

Úgy határoztak, hogy az országba importált fűtőolajba egy speciális festéket kell keverni, mert az így keletkező olaj már károsítja a gépjárművek motorjait, ezért az emberek sem fogják azt üzemanyagként használni. A szakértők ekkor arra figyelmeztették a döntéshozókat, hogy inkább a gázolaj és a fűtőolaj közötti árrést kellene egy szintre emelni, a rászoruló szegény családokat pedig, akik valóban HTO-val fűtenek, inkább célzottan támogatni.

De a kormányzat nem ezt az utat választotta, maradt a festésnél.”

Nyitókép: 1989. december 12. Forgalom a Népköztársaság útján. MTI Fotó: Földi Imre