A menekültválság európai és globális kezelése épp azt mutatja, hogy ezt a krízist kezelni igazán senki nem tudja.
„A nagyhatalmak kapkodnak, ellentétes nyilatkozatokat tesznek, próbálnak beavatkozni, de csak felkavarni képesek a káoszt. Tény: a Közel-Keletet destabilizáló Amerika felelőssége éppolyan jelentős, mint a birodalmi státust visszaszerezni próbáló oroszoké, de elsődlegesen persze a terroristáké és a közel-keleti elnyomóké.
Óvakodnunk kell viszont az egyszerű magyarázatoktól, mert ezek csak félrevisznek: elmossák a fogalmi határokat, rendként mutatják meg a káoszt, így pedig csak távolítanak a megoldástól. Az utóbbi száz évben kiváló regények születtek, amelyek pontosan megmutatták, milyen az, amikor a káoszban próbálunk hamis nyomok által rendet felfedezni. Említhetjük Gombrowicztól a Kozmoszt vagy Pynchontól A 49-es tétel kiáltását: mindkettőben kétségbeesetten gyűjtenék egybe a nyomokat, keresnék a magyarázatot, de hiába, ha eleve tévúton indulnak el, ha a nyomokat is a saját képzeteik alapján állítják elő. Mindez odavezethet, hogy várjuk: a folyamat lezárul magától, a dolgok megoldódnak úgyis, azok a bizonyos »valakik« majd leállítják, amit elkezdtek.
Tragikus, hogy épp ez zajlik Európában: a vezetők reménykednek, hogy egyszer csak hirtelen leáll a migráció, el lehet osztani a beérkezetteket, és gond egy szál se, nekünk már tennünk sem kellett a megoldásért. Pedig a zavarodott kapkodás éppolyan káros, mint a válság aktív előidézése. Eddig éppen a koncepciótlanságot tapasztalhattuk, a meggondolatlan vagdalkozást, amit ironikus módon a migrációt fékezni kívánó Donald Trumptól ugyanúgy láthatunk: kicsit majd lecsapunk itt, kicsit felkavarjuk az indulatokat, és azzal is megy az idő. Vagy: nem törődünk a világpolitikai krízissel, eljátsszuk az emberi jogi bajnokot, mintha a nagyhatalmak vezetőinek kellene elvégezniük a humanitárius szervezetek tevékenységét.”
A magyar miniszterelnök volt az első, őt követte a brit külügyminiszter és a lengyel elnök is, a vége pedig az lehet, hogy egész Európa megosztottá válik Ukrajna kérdésében.
Nem lehet elvitatni a magyar kormányfő tehetségét, csak kérdés, ebből milyen tanulságokat vonnak le a liberálisok a Bloomberg szerint.
Akár a saját segítőikről, akár iskolás lányokról legyen szó, nem válogatnak az áldozatok között.
Mindannyian veszélyben vagyunk, és Ukrajna az utolsó védelmi vonalunk.
Akik nem tudtak fizetni, azokat ingyenmunkára kényszerítették. 2024, Európa közepe.
Minden eddiginél nagyobb szükségünk van egy új Európai Parlamentre.
Az aktivisták és a gyűlölethullámon lovagló demokrata politikusok mindeközben a rendőrséget vádolják. Nehéz szavakat találni.
Ezt sose felejtsük el.
