„A Száhel kicsit közelebb van hozzánk, mint Afganisztán” – Marsai Viktor a Mandinernek

„Egy újabb puccshullámnak vagyunk a tanúi, mely gyakorlatilag 2020-ban kezdődött Malival, aztán folytatódott Guineával, Szudánnal, Burkina Fasoval, Nigerrel és legutóbb Gabonnal” – kezdte a beszélgetést Marsai Viktor, hozzátéve, hogy ennek okai a vallási, etnikai feszültségek, a demokratizációs folyamatok elakadása, a romló biztonsági helyzet, a franciák kivonulása, és benne van 2014 óta az orosz dezinformációs kampány is.

Nyugatellenes hangulat

A korrupt helyi kormányzatok az afrikai emberek fejében összekapcsolódtak a franciabarátsággal, és valóban, a volt gyarmattartó Franciaország gyarmatai függetlenedése óta befolyásának megőrzése érdekében szoros kapcsolatban maradt a helyi katonai vagy civil, gyakran dinasztikus és nem túl demokratikus kormányokkal. 

– az orosz dezinformációs kampány is erre játszott rá: azt ismételgette, hogy ha az államok megszabadulnak a korrupt kormányoktól és a francia befolyástól, jobb világ jön el.

A puccsok révén hatalomra került katonai junták azonban elődeikhez hasonlóan nem tudták az államok strukturális problémáit megoldani, így a mindennapi életben sem érzékelhető jelentős változás a hatalomváltásokat követően. A nyugati szál elvágása komoly finanszírozási problémák okoz, „Niger költségvetésének 40 százaléka nyugati forrásokból jön”, és ezt az oroszok nem fogják visszapótolni nekik. „Ráadásul 

– tette hozzá az Afrika-szakértő.

A puccsok utáni nemzetközi és pánafrikai reakciók (szankciók és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági közössége (ECOWAS) részéről Niger esetében a katonai beavatkozás meglebegtetése) felerősítették a „nemzeti szuverenitás érzését” – magyarázta Marsai Viktor –, hiszen ezen államok úgy érezhetik, hogy saját állami függetlenségüket kell megvédeniük, amikor a puccsok miatt külföldi erők támadják őket.

Miért lettek passzívak a franciák?

A Száhel-övezet hagyományos francia befolyási terület, így amikor gazdasági érdekeltségeiket bármilyen fenyegetés érte, a franciák léptek: „a franciáknak negyven katonai beavatkozásuk volt 1960 óta” Marsai szerint, 2013-ban pedig katonai műveleteket indítottak a térségben a megerősödő dzsihadista csoportok ellen, a Maliban végrehajtott akciók azonban nem hozták a remélt sikert – 

A Migrációkutató Intézet igazgatója szerint a franciák részéről egy stratégiai tanácstalanság észlelhető, könnyen meglehet, hogy a tornyosuló kihívások miatt már nem éri meg Párizsnak további áldozatokat vállalnia a területért, „lehetséges, hogy elengedték ezt a térséget”. „Nem látunk egy konzekvens stratégiát. Miközben ebből szempontból az oroszok végigvitték a saját faék egyszerűségű, destruktív, de hatékony stratégiájukat: ahol voltak rések, lehetett küldeni pár száz Wagner-katonát, megtették, ahol lehetett értékes trópusi fát, gyémántot, aranyat, koncessziót vinni, azt megtették” – magyarázta Marsai Viktor, aki szerint a francia és az amerikai gondolkodásban jelen van, hogy nem szeretnek olyan országban tevékenykedni, ahol a Wagner-csoport is jelen van, amely az afrikai kormányokon keresztül információkat szerezhet a nyugati hadműveletekről. 

Az oroszok stratégiai célja

Az oroszok a franciák meggyengülését érezve törtek be a hatalmi vákuumba. Az orosz Wagner csoport óriási lehetőséget lát a kialakult helyzetben, a katonai junták hatalomra kerülését kihasználva újabb megbízásokhoz, gazdasági koncessziókhoz juthat, eközben generálhatja a térségben a nyugatellenes indulatokat, destabilizálhatja a nyugati hatalmak megmaradt helyi szövetségeseit, érdekeltségeit. 

mert ez gyengíteni fogja Európát” – vélekedett Marsai Viktor. 

Instabilitás és migrációs veszély 

A szakértő a Világrend adásában rámutatott: amióta a francia csapatok kivonultak a Száhel-övezetből, két és félszeresére növekedett az iszlamista terrortámadásoknak száma, a dzsihadista csoportok kihasználják az etnikai feszültségeket, patrónusként lépnek fel, az államoknak a perifériákon zajló iszlamista felkeléseket pedig nincs erejük leverni.

Az erőszak, a szegénység, a politikai instabilitás, a Száhel-övezet megrendülése elsősorban Európát fenyegeti. 

„A Száhel egy nagy átjáróház a szubszaharai térségből Európa felé, ezen a területen keresztül vezetnek a fő illegális migrációs útvonalak” – értékelt Marsai Viktor, majd hozzáfűzte: Nigeren 2016-ig körülbelül 300 ezer ember haladt át évente, viszont döntő többségük nem érte el Európát. Az EU 2016-ban kötött egy megállapodást Nigerrel az illegális bevándorlás fékezésére – ennek hatására 2019-re évi 50 ezer főre esett vissza a migránsok száma. A rezsimváltással azonban ez a megállapodás megkérdőjeleződhet, és ebben az esetben újra tömegesen indulhatnak el a jobb életet kereső emberek a térségből.  

--

A Világrend adásának vendége Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója volt.

--

A beszélgetést itt nézheti meg:

--

Nyitókép: Nigeri katonák őrzik a volt francia katona Niamey-ben 2023. szeptember 3-án   (forrás: AFP)